Kezdjük a legalapvetőbb ilyen tapasztalással: aki korán kel, aranyat lel. Ez ugyebár kettős értelemmel bír a kávé szempontjából. Hiszen vagy azt feltételezi, hogy, aki erején felül teljesítve kikel az ágyból, az egyből az aranybarna friss-zamatos-forró kávé után nyúl és felhörpinti, hiszen e nélkül el sem indul a nap. Vagy feltételezheti azt is, hogy, aki ilyen módon már felkelt, feltöltötte magát a kedvenc koffeinforrásával, az bizony innentől kezdve megállíthatatlan lesz, legalább a következő kávé elfogyasztásáig.

Nos, hasonló érveléssel született az alábbi gyöngyszem is. Érdemes rajta elgondolkodni:

"Nem tornázom, nehogy kilöttyenjen a kávém!"

Hölgyeim! Ez nem csak az önök esetében megfigyelt tézis! Viszont annál inkább igaz! Gondoljunk csak bele az ok okozati összefüggésbe. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Én amondó vagyok, hogy az ilyen reggeli agymenésekre is csak egy fincsi forró kávé a megoldás... :-)