Érdekes Újság

Ne ijedjen meg az olvasó, mert nem valami indiai szoborról, vagy tibeti istenségről akarok itt megemlékezni. A mi bálványunk a folyékony és fekete, és Budapesten minden házban imádják. Sőt ma már gyanús, aki nem él vele. Áhítattal isszák, mert hisznek benne és szeretik. Áldozzák. Eléje járulnak, sorban állnak érte az eszpresszókban, türelmesen, mint a mekkai hívő. Nem is elég már a szokásos egyszeri adag, csak „duplát” kérnek mindenütt, csak kétszeres adagban elégít ki. Szóval.

karriert csinált itt a koffein,

mi tagadás benne. Sehol a világon ilyen szenvedéllyel és ilyen fölösleges módon nem fogyasztják a feketét! Mert ne higgyék ám, hogy ez amolyan „jobbfajta, nemesebb alkoholizmus”, amely megszépíti és stimulálja az életet!

Mikor Kairóban 1511-ben megnyíltak az első kávéházak — a kávé Afrika ajándéka —, „a megismerés házai”-nak nevezték őket, mintha valami új platón ikonus vagy pythagorasi misztikának, vagy gnosztikus kinyilatkoztatásnak rejtelmes bódéi lennének. Ma már ebbe a túlzásba nem esünk. Az eszpresszók távol állanak attól, hogy a megismerés házai” legyenek, mert legfeljebb hétköznapi beszélgetéssel hódolnak a fekete bálvány előtt, akár ízlik, akár nem. Lehajtják azt a feketét

minden igazi szükséglet nélkül,

mint ahogy a napi harminc cigaretta közül húszat csak gépies mozdulattal, komoly kívánalom nélkül szív el az ideges dohányos.

Érdekes élmény az orvos számára, amikor hallgatja a laikus véleményét a feketéről. Ma már sok mindent összeolvasnak az érdeklődők és így tudják, hogy a koffein, a fekete bálvány lelke, tágítja az agynak ereit. Sajnos, még orvosi körökben is sokáig uralkodott az a mechanikus szemlélet, amely az életfolyamatokat könnyedén tágításra-szűkítésre, serkentésre-gátolásra, szóval sablonos, gépies elképzelésekre redukálta. Pedig az élet mérhetetlenül több, mint mechanika! Így érthető, ha a laikusnak nem jut eszébe, hogy az a jótékonynak látszó „tágítás” esetleg kárára lehet  ama bizonyos ereknek egy későbbi kevésbé jótékony szűkülés által. S a gyakran megismételt tágítással esetleg úgy járhat az a finom csövecske, mint a túltágított és megviselt gumicső.

S Igen, a koffein stimulál és alkalmas arra, hogy a fáradtságérzetet elmulassza. De ez nem előny, hanem éppen hátrány! A természet azért adja a fáradtságérzetet, hogy pihenésre kényszeresen és aki ezt rendszeresen leküzdi koffeinnel, az éppúgy járhat, mint az aktedron,  vagy más ilyen még veszedelmesebb kábítószer élvezője.

A fekete bálvány élvezete erősen emlékeztet a dohányélvezet túlkapásaira. Merő megszokásból, néhány heti „gyakorlat” után itt már mindenki issza és talán kívánja is — gépiesen, szolgai módra, mesterséges szenvedéllyel.  Pedig éppen az a veszedelem benne, hogy szünet nélküli

mindennapos szokássá válik,

mint az alkohol és a nikotin — a napi egy dupla csakhamar háromra, négyre emelkedik és kifejlődik a koffeinszenvedély, a maga indokolatlan és sokszor nevetséges kultuszával.

Igyunk feketét néha, többször, gyakran — de ne váljunk rabjaivá, mert a fekete bálvány is elnyelheti imádóit!

Nos én azt mondom: töprengjünk el ezen egy kisség egy csésze fekete mellett... :-)